2017 októberében második alkalommal hirdettük meg tehetséggondozó minitáborunkat. Az elmúlt tanévhez képest nagyobb létszámmal, két csoportban összesen 29 érdeklődő diákkal indultak el a foglalkozások.

Nagy örömünkre remek helyszínt kaptunk az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben. Itt nyugodt, szép környezetben, „igazi” matematikusok között mélyedhetünk el a számunkra érdekes kérdésekben.

A foglalkozásokon havonta egy alkalommal vesznek részt a gyerekek. Ezen a napon az iskolai tanulmányok alól felmentést kapnak, és 9 órától délután 3 óráig együtt töltjük a napot.

Délig intenzív matematikai program zajlik kisebb szünetekkel, 3 részletben. Ezt követi egy másfél órás szünet. A szünet elején mindenki elfogyasztja az otthonról hozott elemózsiáját, majd kis pihenés, beszélgetés után megkezdődik a nagy, közös játék. Eddig minden alkalommal megismertünk egy-egy új játékot. Játszottunk társasjátékokkal csoportokban, illetve egyéb, mindenki fantáziáját egyszerre megmozgató, közös játékokat. Szünet után másfél óra intenzív gondolkodás következik, kis pihenővel megszakítva.

A gyerekek az ország sok különböző településéről, Budapesten belül több különböző kerületből érkeznek, illetve egy diákunk Ausztriából látogatja a foglalkozásokat. Mindenki érdeklődve és lelkesen fogadja az új kihívásokat, a minitáborok igen jó hangulatban zajlanak.

A tevékenykedés egy része egyéni, részben lehetőség van párokban vagy hármas mini csoportokban együtt gondolkodni. Ez nem is olyan egyszerű, tekintettel arra, hogy a gyerekek előzőleg nem ismerték egymást, legfeljebb az osztálytársaikat, akikkel együtt érkeztek. Egyre sikeresebb az együttműködés, és egyre jellemzőbb a megbeszéléseken az egymás gondolataira való odafigyelés, ami egy fontos, hangsúlyos eleme a minitáboroknak.

A gyerekektől sok levelet kaptam, melyekből az derült ki, hogy a kérdésekkel szívesen foglalkoznak, érdekesnek találják, jó érzés, hogy van idő elmélyedni egy-egy feladatban. Volt, aki azt emelte ki, hogy nagyon örül, hogy itt olyan gyerekek között lehet, ahol nem ő a legokosabb. Többen írták, hogy jó volt játszani, és a csocsózási lehetőségről is volt, aki megemlékezett. (Erre 9 előtt van lehetőségünk.)

Mindenki nagyon komolyan veszi az alkalmak közötti időszakokban a felkészülést is. Ez külön öröm számomra ☺ A gyerekek szép gondolatokat – sokszor nagyon igényes, szép megfogalmazásban – küldenek emailben, a házi teendők határidőit igen pontosan betartva.

Nagyon örülök, hogy a minitábor felhívásában leírt célkitűzések megvalósulni látszanak, és főként annak, hogy két ilyen vidám, lelkes csapattal találkozhatok minden hónapban.

Szenyovszky Judit – „Jutka néni”