Ezzel az apropóval most közösen mesélünk a Budapesten, Szegeden és Dunakeszin megvalósult programokról. Mire számíthatnak a gyerekek, akik eljönnek hozzánk, és hogyan érezzük mi, tanárok magunkat ezeken az alkalmakon.
Mese a budapesti minitáborról – Szenyovszky Judit
Apró, egynapos minitáborunkban csoportonként havonta egyszer találkozunk hatodikos gyerekekkel, így sokan egészen messziről is el tudnak jönni hozzánk. Ez lehetőség arra, hogy olyan körben lehessünk, ahol mindenki lelkes a matekért, és szépséges új ötleteket, megoldási utakat tanulhassunk egymástól. És ami a legfontosabb: közben nagyon jól érezzük magunkat!
Igyekszünk családias hangulatot kialakítani, ahol senki nem fél attól, hogy esetleg „rossz” a megoldása, mindenki hozzá tudja tenni a saját gondolatait a közös megbeszélésekhez és nagy közös ötletelésekhez. Nincs rossz, legfeljebb csiszolandó ötlet, sőt egy gyönyörű, tanulságos „hibából” igazán sokat tanulhatunk. Jó látni, ahogy a gyerekek egyre ügyesebben hangolódnak rá egymás gondolataira, és hogy milyen jóízűen tudnak örülni egy, a sajáttól eltérő, esetleg egyszerűbb vagy elegánsabb megoldásnak.
Kevesen vagyunk, így ki-ki a saját kedve és hozzáállása szerint habzsolhatja a plusz nehezebb feladványokat, vagy elmélyülten gondolkodhat sokáig, akár a következő alkalomig is egy-egy kérdésen. Rengeteget matatunk, vágunk, hajtogatunk, zsinórokkal játszunk, varázsolunk. A matatós ténykedések sokszor azoknak adnak magabiztos terepet, akik esetleg más témákban még bizonytalanabban tapogatóznak.
A feladatokon keresztül a gyerekek folyamatos ösztönzést kapnak arra, hogy bátran rugaszkodjanak el a sablonoktól, maguk is keressenek új megközelítést, tegyenek fel új kérdéseket. Így maguk is alakítják a foglalkozások anyagát, kérdéseik mentén izgalmas új feladatok születnek, egy-egy szép kérdés vagy megoldás híre eljut a párhuzamos csoportokba, sőt, a következő évek minitáborosaihoz is.
Hamar kiderült, hogy ez a kötetlenebb konstrukció nem csak a gyerekeknek ad újszerű élményt. Táborvezetőként fantasztikus élmény úszni a gyerekek elképesztő gondolataival, rácsodálkozni együtt az új kérdéseikre és új megközelítéseikre. A szünetekben együtt játszani és örülni, hogy együtt lehetünk 😊
Jó látni, amikor a gyerekek visszajelzése azt sugallja, hogy a legfontosabb céljaink megvalósulni látszanak:
- „Ennél érdekesebb és játékosabb feladatokat életemben nem láttam.”
- „Szerintem nagyon jó, hogy általában először egyesével vagy kis csoportokban gondolkodhatunk, aztán közösen is átbeszéljük, mert így teljesen más nézőpontot és megoldásokat ismerhetünk meg.”
- „A társaság nagyon jó! Jól tudtunk együtt dolgozni a feladatokon és barátokat is szereztem.”
- „Én nagyon sokat tanultam a minitábornak köszönhetően és a háziknak és a szuper összefoglalóknak köszönhetően.”
- „Amiket tanultunk, biztosan tudom hasznosítani a későbbiekben. Az egész minitábor nagyon tetszik!!!!😊
- „Nekem nagyon tetszett, én nagyjából semmin nem változtatnék. Kivéve: lehetne pl. Havi 2-3-szor vagy még többször, mert nagyon jó:)))”
- „Szeretem a minitábort, mert mindig tudok gondolkodni valamin, és MATEKOZUNK! Az a jó, hogy más mint az iskolai matek. Jó, hogy sok okos gyerek között lehetek. Nyáron hiányozni fog.”
- „Apa üzeni, hogy ő meg teljesen rápörgött a feladatokra.”
Jó látni azt is, hogy ami nekünk fontos, az sokszor túljut a tábor falain: más környezetben, illetve a családban is láthatóvá válik, hasonló örömet okozva. Két szülő visszajelzésével zárom a mesémet:
- „… a verseny közben is szembetűnő volt, hogy a gyerekek mennyire összerázódtak, milyen jó kis közösség lettek. Összegyűltek, biztatták egymást, megbeszélték a megoldásokat, stb., ami legalább annyira fontos volt nekünk, mint hogy matematikában, logikai gondolkodásban mennyit fejlődtek.”
- „Olyan jó érzés, amikor rájön az ember a megoldásra! A nyuszis hajtogatót a testvére és a nagymama is megcsinálta, tetszett mindenkinek! Köszönjük!”
Mese a szegedi minitáborról 2025-26 – Pintér Klára
2025 nyarán született az ötlet, hogy a budapestiekhez hasonlóan Szegeden is legyen matematika minitábor 6. osztályos tanulóknak. A SZTE Báthory István Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola, és főképpen a matematika munkaközösség vezetőjével, Matos Zoltánnal közösen szerveztük a minitáborokat, amelyek összesen 13 alkalommal, nagyjából kéthetente csütörtökön 15-18 óráig tartottak a gimnáziumban. A 6. osztályosok programja kis változtatásokkal a Gondolkodás Öröme alapítvány által szervezett táborok anyaga, a minitábor vezetője Pintér Klára, az 5. osztályosok foglalkozásait Konfár László, a 7. osztályosokét Matos Zoltán vezette. Szeptemberben elindultak a foglalkozások csoportonként 15 lelkes gyerekkel, akik szegedi és Szeged környéki, makói, mórahalmi, algyői, stb. iskolákból jöttek. A minitábor átgondoltan felépített problémái, problémaláncai lehetőséget adtak arra, hogy a rutinos versenyző gyerekek is találjanak izgalmas gondolkodnivalót, és a kevésbé tapasztalt gyerekek is megismerjék a felfedezés örömét. A gyerekek lelkesen vetették rá magukat a sokszor játékban, tárgyi tevékenységekben felmerülő problémákra, amelyeket többnyire nem zártunk le a foglalkozás végén, mindig maradtak kérdések házi gondolkodásra, amelyek eredményét a gyerekek emailben megírták. Nagy öröm volt látni, hogy mindenki végig járt a foglalkozásokra, és egy-két kivételtől eltekintve küldték a „házikat”, ami nagyon hasznos volt, hiszen újra átismételték a korábbiakat, leírták a gondolataikat és új kérdések is felmerültek. A szünetekben különböző társasjátékokkal játszottunk, ami hozzájárult ahhoz, hogy a korábban visszahúzódó gyerekek is bekapcsolódjanak a közös játékba. Ez a minitábor a gyerekeknek is és nekem is olyan volt, mint egy jó mese vagy inkább regény élményekkel, kihívásokkal, szórakozással és boldog befejezéssel.
Nagyon köszönöm a lehetőséget és a támogatást, a foglalkozások anyagát Szenyovszky Juditnak és a Gondolkodás Öröme Alapítványnak. Nagy segítséget jelentett, hogy közben is tudtunk beszélni az esetleges ötleteimről, és mindig éreztem Jutka szeretetteljes támogatását.
Általában év végén a gyerekek nem várják a szeptembert, de most mindenki kérdezte, hogy a minitábor hogyan fog folytatódni jövőre, úgyhogy a következő minitábor olyan ok, amiért örülünk majd a szeptembernek.
A képen a két középső:
Balra: négyzetből a közepén kivágtunk egy négyzetet, a megmaradó részt négy egybevágó részre osztotta Plugor Hunor.
Jobbra: Az utolsó foglalkozásra az egyik anyuka mesterműve sok-sok finom számmal.
Minitábort vezettem Dunakeszin – Paróczay Eszter
A legjobban, talán ez a történet adja vissza, milyen érzés egy ilyen minitábort vezetni:
A tábor vége után fél órával benézett egy kollégám a terembe, én még lelkesen pakolásztam…
– Ez tényleg ennyire jó neked? – kérdezte.
– Persze, nagyon szeretem, mert?
– Mert most néztem be harmadszor a terembe, gyerek már sehol, te pedig még mindig mosolyogsz.
Hát igen, így megy ez, ha az ember minitábort vezet.
Hiszen varázslatos minden, ami akkor történik, amikor a gyerekek ott vannak.
Szösszenetek a minitáborokból:
- Megkérdeztem a hatodik minitáborban, hol találkoztunk már ilyesmivel, és kitört a hangos nevetés. A gyerekek közölték velem, hogy ez igazán rossz kérdés volt és azt is hozzátették, hogy talán egyszerűbb lett volna azt kérdeznem, hogy hol nem… 🙂 És elkezdtek bekiabálni, sorolták a feladatokat, anélkül, hogy visszalapoztak volna, mert mindenki emlékezett mindenre, hisz ez egy ilyen csapat.
- A tábor hivatalos lezárása után 6 gyerek még körbeállt engem, hogy mondjam el, hogy lehet ezt a 18 esetet szebben megtalálni, mert meg tudják ugyan oldani, de a megoldásuk nem túl elegáns. Azt tanácsoltam nekik, készítsenek minden lépéshez külön táblázatot, úgy áttekinthetőbb az egész. És ott álltak körülöttem ezek a kiemelkedően okos gyerekek, hogy tényleg, ez remek ötlet, így már meg tudják majd csinálni és rendben van és megköszönték, majd ott hagytak. Nem kellett magyarázgatni, megmutatni, mindenki értett mindent ebből a félmondatból.
- És ekkor jött a varázslat. Az új birodalom kialakulása, a Mackógeometria. És ez a sok okos gyerek hihetetlen módon élvezte. Hogy ez mekkora ötlet. És mondtam a távolság definíciót, kiderült, hogy pontatlan és nagyon tetszett nekik, hogy ők pontosították, így még inkább részesei lettek a birodalom kialakításának. Hangosan kacarásztak azon, hogy néz ki itt egy kör, hogy alakulnak a metszéspontok… Szóval állati menőnek tartották az egészet.
- A Szerencsekeréknél még a legügyesebb gyerekek is beleakadtak az egyik kérdésbe. Két hibás válasz került a táblára, mondtam is, hogy ezek nem jók, és innen a gyerekek kivették a kezemből az irányítást. És hiába kértem, hogy csendesen és mindenki magába…, meg a gondolkodás öröme…, szerintem nem is hallották. Olyan volt, mintha egy filmet néznék, mintha egy csapatverseny döntőjét látnám. A gyerekek egymásra figyeltek, egymást segítve mondták, mi lehet a hiba, hogyan kellene akkor ezt kijavítani, mi az, amire nem gondoltak… És aki nem beszélt, az is ezt a kb. 8 gyereket figyelte és bólogatott, hogy érti vagy belekérdezett, ha valami nem volt világos és aztán együtt összerakták az egészet. Végül Móric, az önként jelölt csapatkapitány rám nézett, mintha addig ott sem lettem volna :), röviden összefoglalta a megoldás lényegét és megkérte, hogy most oldjuk meg azt is, hányféleképp lehet lerakni 4 egyforma színű korongot. És erre mindenki bólogatott, hogy ez egy jogos kérés és néma csendben nekiálltak számolni. Majd, aki kész volt jelentkezett, és mindenkinek hibátlan lett. Egészen varázslatos élmény volt. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy simán megoldanának együtt egy eddig megoldatlan matematikai problémát, ha azt mondanám nekik, hogy szerintem meg lehet csinálni. 🙂 🙂 🙂
- A harmadik tábor végén odajött hozzám egy gyerek és megkérdezte, mindig én fogom-e tartani ezeket a táborokat. Mondtam, hogy igen, erre ő rávágta, hogy SZUPER!!! és otthagyott. 🙂
- Egészen szürrealisztikus élmény, ahogy ezek a kicsi hatodikosok partnerként kezelnek engem. A legkevésbé sincs meg köztünk ilyenkor a tanár – diák viszony, valahogy olyan, mintha azért lennék ott, hogy ők kihozzák magukból a maximumot. Így nekem más dolgom nincs, mint ezt a cél szolgálni azzal, hogy ellátom őket izgalmas feladványokkal és szükség esetén pár jótanáccsal. Ők ezt megköszönik, néha megjegyzik, hogy „ennél izgalmasabb és szebb feladványt még soha az életükben nem láttak”, majd lassan tovább állnak és építenek egy szebb és jobb világot.
Szülői visszacsatolások:
- Óriási dolog, ahogy ezt a tehetséggondozást Önök viszik, nagy esélyt adnak a gyerekeknek. Ég és föld a különbség Dávid tudásában, tanuláshoz való hozzáállásában ahhoz képest, ha nem járt volna ezekbe táborokba! Köszönjük!
- Köszönjük szépen újra és újra 🙂 Kár, hogy csak évi 8 alkalom és vége a minitábornak…!
- Szívből köszönjük a lehetőséget, a sok szuper, izgalmas, és sokszor nagyon meglepő eredményeket hozó feladatokat. Volt olyan feladvány, amire a család 3 napig tartó gondolkodás után sem jött rá. 🙂
