Az alapítványunkat 2014. május 22-én Pósa Lajos alapította.

Pósa Lajos 1947-ben született Budapesten, édesapja vegyész, édesanyja matematikatanár volt.  1962 és 1966 között az ország első speciális matematika tagozatos osztályába járt a budapesti Fazekas Mihály Gimnáziumba, ahol osztálytársai voltak, többek között, Laczkovich Miklós, Lovász László, Pelikán József, Baranyai Zsolt, Berkes István, Vesztergombi Katalin. Osztályfőnöke Komlós Gyula, azaz „Bácsi” volt, akit azóta is nagy szeretettel emlegetnek az egykori osztály tagjai. Kétszer volt tagja a magyar diákolimpiai csapatnak, 1965-ben ezüstérmes lett Berlinben, majd 1966-ban aranyérmes Bulgáriában.

1966 és 1971 között az ELTE matematikus szakára járt, és ott szerzett diplomát.

1971 és 1982 között az ELTE Analízis Tanszékén tanított, 1983-ban szerzett egyetemi doktori címet véletlen gráfok Hamilton-köreiről írt disszertációjával. 1984-től 2002-ig az ELTE Számítógép-tudományi Tanszékén dolgozott, 2002-től az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatója.

A matematika tanítását nagyon korán kezdte. Már gimnáziumi osztálytársait is tanította, elsőéves egyetemistaként szakkört tartott volt iskolájában, majd másodévesként egykori osztályfőnöke új osztályában is. Ekkoriban tanítványai voltak többek között: Babai László, Elekes György, Komjáth Péter, Ruzsa Z. Imre. A ’70-es évek elején került kapcsolatba a komplex matematikatanítási kísérlettel. Tagja lett a Varga Tamás körül kialakult csoportnak, mely az iskolai matematikatanítás megreformálásán munkálkodott. Ekkoriban a gimnáziumi matematika megújításán dolgozott. 1976 és 1980 között a Radnóti Miklós Gimnázium egyik osztályában tanított több témakört vendégtanárként. 1982-től 1989-ig tagja volt a Surányi János vezette Matematika-módszertani Kutatócsoportnak. 1982 és 1991 között két kísérleti osztálya volt az Eötvös József Gimnáziumban. Az ez idő alatt írt tanítási anyagait több kísérleti osztályban is kipróbálták. Munkatársaival a gimnáziumi négy évre szóló tankönyvsorozatot írtak.

1988-ban indította el a hétvégi matektáborait. Kezdetben egyetlen csoport volt, majd szép lassan jutott el a rendszer a mai formájához, amikor már szinte minden évfolyamon két tábori csoport van. Az első csoportoknál egyedül dolgozott a táboros gyerekekkel, fokozatosan alakult ki a segítők rendszere is, akik mára már elengedhetetlen részei egy tábornak.

Mindig foglalkoztatta, hogy hogyan lehet a normál iskolai matematikaoktatást érdekessé, izgalmassá tenni. Az ELTE-n 7 éven keresztül tartott leendő matematikatanároknak Hogyan foglalkozzunk tehetséges gyerekekkel? címmel 2-3 féléves kurzust. Itt a tehetséggondozás során kialakult módszereit tanította, de hangsúlyozva, hogy a szemlélet a normál iskolai oktatásban is jól kamatoztatható.

Mindig különös figyelemmel tekintett a határon túli magyar gyerekekre. Kereste velük a kapcsolatot, próbált és mind a mai napig próbál nekik segíteni. A hétvégi táborokban rendszeresen vannak vajdasági, kárpátaljai, felvidéki, erdélyi gyerekek, de nem csak a szomszédos országokból jönnek okos magyar diákok. A határon túliakat egyéb magyarországi táborokba is viszi magával, ilyen alkalmakkor is sokat foglalkozik velük.

Eredményei a matematikában

Még általános iskolás korában anyja barátja, Péter Rózsa mutatta be Erdős Pálnak, aki sok szeretettel és hozzáértéssel támogatta a fiatalabb tehetségeket. Pósa első cikke 13 éves korában született, Erdős Pállal közösen írták (ebből következően Erdős-száma 1). Később jó néhány jelentős cikket publikált a gráfelmélet témakörében. A Dirac-tételben szereplőnél gyengébb feltételek mellett igazolta gráfban Hamilton-kör létezését. Bebizonyította Erdős és Rényi sejtését, ami szerint n csúcsú cnlog n éllel rendelkező véletlen gráf majdnem biztosan tartalmaz Hamilton-kört. Erdőssel együtt bebizonyította az Erdős–Pósa-tételt.

Kitüntetései

• 1989 – „Gyermekekért” díj
• 1994 – A Bolyai János Matematikai Társulat Beke Manó Emlékdíj I. fokozata
• 1998 – A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
• 2000 – Charles Simonyi Ösztöndíj
• 2008 – MOL „Tehetséggondozásért” díj
• 2011 – Széchenyi-díj
• 2014 – Prima díj