Már az alapítvány neve is – A Gondolkodás Öröme – azt tükrözi, amiért a matematika tanítását választottam hivatásomnak. A továbbképzés témája és címe – Hagyd, hogy felfedezze! – azonnal felkeltette az érdeklődésemet.
Tanári pályám során mindig is arra törekedtem, hogy ne jól begyakorolt algoritmusok használatára tréningezzem diákjaimat, hanem óráimon megtapasztalhassák a felfedezés örömét, és bátran merjenek belekezdeni egy számukra még ismeretlen feladvány megoldásába.
Pósa Lajos módszere nem volt ismeretlen számomra, ahogy Juhász Péter, a továbbképzés vezetőjének neve sem, többször hallottam már őket különböző képzéseken, konferenciákon. Így nagy örömmel és várakozással érkeztem szombat reggel az egynapos tanfolyamra.
A módszertani bevezető után mi magunk tapasztalhattuk meg a gondolkodás és a felfedezés örömét. Különböző feladatokat kellett megoldanunk, kis csoportokban. A segítők jelezték, ha jó úton járunk, de nem adtak konkrét útmutatást, átélhettük, milyen az, amikor diákjaink egy számukra addig ismeretlen problémával találják szemben magukat.
A feladatok között szerepelt stratégiai játék, logikai kérdés, geometriai, számelméleti és halmazelméleti feladat is. A megoldásokhoz nem volt szükség még középiskolai matematikai ismeretekre se, mégis kihívást jelentettek nekünk, matematikatanároknak is.
A nap folyamán lépésről-lépésre beszéltük meg ezeket a feladatokat, illetve a felépítésük módszertanát. Hogyan lehet ezeket a feladatokat a különböző korosztályú gyerekek számára érdekessé tenni a szöveg segítségével? Hogyan lehet további kérdéseket feltenni? Milyen rávezető feladatokkal lehet megkönnyíteni a megoldási utat? Miért fontos az, hogy mindenkinek legyen ideje a gondolkodásra? Milyen szabályokat érdemes bevezetni ahhoz, hogy mindenki megtapasztalhassa a felfedezés és a gondolkodás örömét? Illetve a kurzus vezetője elmesélte saját tapasztalatát, hogyan teljesítettek az érettségin azok a tanulói, akiket ezzel a módszerrel tanított, milyen nehézségekkel, fenntartásokkal kellett megküzdenie.
A nap végén, a kötetlen beszélgetés során kiderült, hogy mindannyiunkban benne van az a félelem, hogy mi történik, ha nem tanítom meg azt, ami kell az érettségin, nincs elég idő felfedeztetni, inkább megmutatom, és jól begyakoroljuk. Pedig ami igazán megmarad a diákokban, az az, amikre ők maguk jöttek rá. Akkor a gyakorlásra szánt idő töredékére csökkenhet.
Eddig is igyekeztem minél többször alkalmazni óráimon a felfedeztető módszert, de rengeteg ötletet és támogatást kaptam ahhoz, hogy ezt még többször merjem megtenni. A legerősebb érv pedig annak megtapasztalása volt, amit átélhettem a feladatok megoldása során. Sokféle érzés kavargott bennem, a flow élmény, ahogy egy feladat teljesen magába szippantott, a frusztráció, amikor nem jöttem rá, a bosszankodás, hogy biztosan egyszerű, csak én nem látom át, a türelmetlenség, hogy miért nem mondja meg a „tanár”, aztán az öröm, amikor rájöttem valamire, és hirtelen egyszerűnek tűnt egy addig megoldhatatlannak vélt feladat.
Ezt az örömöt szeretném megadni a diákjaimnak. A felfedezés, a gondolkodás örömét.
Vértes Judit
A program a Nemzeti Tehetség Program keretében a Kulturális és Innovációs Minisztérium (NTP-TSZM-22-0077) támogatásával valósult meg. A támogatási időszak 2022. július 1. — 2023. június 30.
