A diákok nagyon várták az idei mátrafüredi tábort. Volt olyan, aki az évzáróján tudta meg, hogy meghívást kapott és olyan is, akinek kirakóként kellett összeraknia a meghívóját.

A tábor a megszokott módon egy rövid megnyitóval kezdődött, ahol elhangzottak a legfontosabb tudnivalók. Ezek után a segítők egy-egy társasjátékkal a kezükben szép hosszú sort alkottak, pár szóval ismertették a kezükben lévő játékokat, ezekből választhattak, próbálhattak ki a gyerekek, amelyik nekik tetszett. Élénk játéktól volt hangos az aula.

A vacsora után sem volt vége a közös programoknak. A csütörtöki Sártúrára készülve, a gyerekek megtudhatták, hogy melyik csapatba lettek beosztva. Első feladatként különböző mennyiségeket kellett megbecsülni és sorrendbe rakni. Többek között az alábbi adatokra voltunk kíváncsiak: Hány vizespohárral lehetne kimerni a Balaton vizét? Hány szentjánosbogár fénye éri el a napfényét?

Hétfőn a matekfoglalkozások (és az ebéd) után két irányban hagytuk el a tábort. Az egyik csapat, a Kékes meghódítását tűzte ki célul. A 16 km hosszú túrát a varázslatos, és szerencsénkre aznap éppen kellemesen hűvös erdei környezet és a könnyed 700 m szintkülönbség egyaránt emlékezetessé tették, de többeknek futotta lélegzetéből szórakoztató beszélgetésekre, például az osztály aktuális szerelmi viszonyairól, vagy egy bűncselekmény felderítéséről (egy barkochbatörténet keretein belül). Visszafelé volt szerencsénk egy akkora nyúllal is találkozni, mely helyszíni becslésünk alapján legalább 1,7-szer akkora volt, mint amit városi srácokként eddig a mátrai nyuszikról feltételeztünk.

A többiek rövid sétával a Sás-tói kilátó tetejéről előbb megcsodált, közeli réten kötöttek talán örök barátságokat. Ehhez keretéül a hangulat-oldó közösségi és ügyességi játékok szolgáltak. Óvodajel-sor, hangtalanul, időre; Japán foci, terpeszben, előrehajolva; Sziámi fogó, Kígyóvadászat bekötött szemmel – „Nekem ez tetszett a legjobban, mert össze kellett dolgoznunk és izgalmas volt” – és több, hasonlóan értelmes és szórakoztató játék után indultunk vissza hogy a vacsoránál újra egyesüljünk elszánt, hegyvidéki társainkkal.

Vacsora után végre sor kerülhetett a vasárnapi eső okán elmaradt számháborúra (elmaradása esetén biztosan lázadás törne ki). A jelentkezők — kihívást jelentő módon — magas száma miatt este elkezdtük már a sakk és tandem sakk bajnokságot is.

Kedd délután sokféle program várta a gyerekeket. Vendégünk volt Széll András, aki Tévedett Kolombusz címmel? tartott előadást, ahol Kolombusszal együtt mi is útra keltünk, hogy elérjük a vélt Indiát, és közben megérthettük, hogy az ókortól kezdve, milyen módszerekkel becsülték meg a Föld különböző paramétereit. Damásdi Gábor szemet gyönyörködtető matematikai ihletésű számítógépes animációkat hozott el nekünk, és ismertette ezek hátterét.

A termekben különféle programok zajlottak: ki lehetett próbálni a programozást a Mikro:bittel, máshol egy rejtvényekkel teli szobából kellett „kiszabadulni”. Az udvaron színes sárkányok készültek mindenféle hétköznapi anyagból: szívószál, madzag, papír.

Sportban sem volt hiány az érdeklődők megismerhették a touch rugby szabályit, majd fergeteges játék következett. Végül az este nagy számháborúval záródott, a tábor udvarán.

Szerdán a főszerep mindig a sportversenyeké. Természetesen folytatódott a sakk és a tandemsakk bajnokság, és kezdetét vette a foci, mely nálunk a labdarúgás és futsal, a jelen, kompromisszumokra kényszerítő körülmények által meghatározott módon hibrid változata, és amely idén a táborlakók közel 60%-át mozgatta meg, komolyabb sérülés nélkül. Bár egy jól (?) célzott lövéssel az egyik asztaluk még az elején támadás áldozatául esett, rövidebb javítás után töretlen lelkesedéssel zajlott az egyéni és páros pingpong bajnokság is. Fél napi talajmunkát követően közel tökéletes pályán mérkőztek a röplabda bajnokság részvevői.

A sportokkal párhuzamosan zajlottak tovább a micro:bit programozás, az asszociációs játék és a papírsárkány építés, melyhez a selyempapíronál is jobbnak bizonyult a színes szemeteszsák. Az érdeklődők tanulhattak zsonglőrködni, illetve megismerkedhettek az Ultimate nevű sportág alapjaival (amellyel részben rokon tevékenységet egyszerűen frizbinek szokás nevezni). A nap egyik fénypontja volt, a bátrabbaknak (Who Dares?) a szabadulószoba, kódfejtés az idő markában, 3-4 fős csoportokban; a szabály egyszerű, gyorsak vagytok, leleményesek és együttműködtök, vagy meghaltok. A napot a szintén kooperációra és találékonyságra épülő Játék szabályok nélkül zárta, de lefekvés előtt még üzentünk Bellel a világűrbe.

Csütörtök délután és este a hagyományoknak megfelelően a Sártúrán mérhették össze erejüket a diákok, akiket tíz, életkori szempontból kiegyenlített csapatba sorsultunk.

Az első részben a közeli Sár-hegyen kellett 135 perc alatt a lehető legtöbb állomást megtalálni, és az ott lévő feladatot teljesíteni. Volt, ahol Forma–1-es autóként kellett körözni és kereket (kesztyűt) cserélni, volt, ahol a Wikipédiában kellett kevés kattintással navigálni, és volt, ahol Mali térképét kellett (a szervezők által fáradságos munkával kivágott) darabokból összeállítani. Természetesen idén is voltak az erdőben kihelyezett „embertelen” rejtvények, melyek felkutatása és megoldása egyaránt komoly kihívást jelentett.

Az esti szakasz ezúttal is a Fele sem igaz című játékkal kezdődött, ahol a csapatoknak a 3 vendég által adott válaszok közül kellett az egyetlen helyeset kiválasztani. Meglepő módon mindenki tudta, hogy Harrison Ford a filmezés előtt ácsként dolgozott, ám azt már kevesen, hogy a Szabadság híd budai hídfőjétől egykor rendszeres hidroplán-járatok indultak a Balatonra. Megismerkedtünk a tücsökciripelés és a hőmérséklet közötti ­– tudományosan igazolt – összefüggéssel, és betekintést nyerhettünk a tudományosnak kevésbé nevezhető Exopolitikai Konferencia programjába is.

A zárófeladat során nemcsak gyorsan kellett törteket sorbarendezni, ötbetűs utóneveket felsorolni, és puzzlet kirakni, hanem jól meg kellett tippelni azt is, hogy a csapat másik fele mennyi idő alatt végez ezekkel a feladatokkal. Ennek a sokféle versenyszámnak az összesítésével alakult ki a Sártúra végeredménye. Ebben az évben a Leleményes Lasagnák csapata fogyaszthatta el az első helyért járó tortát.

A pénteki nap érzése betöltötte az egész tábort. Különböző formákban nyilvánult meg, hogy lassan véget ér a hét. Bálint megitta az utolsó baracklevet is abból a tíz literből, amit a tábor elején betárazott magának és az ágya feletti polcon sorakozott. A matematika órákon kivételesen több válasz hangzott el, mint kérdés. A lefekvés előtt félbemaradt logisztorik ugyan már nem okoztak nyugtalan álmokat – a szobák hozzászokhattak a befejezetlen, másnap este folytatódó történetekhez – az ébredés mégis egyre nehezebbnek bizonyult némelyeknek.

Délután a táborban lévő felnőttek – segítők és tanárok – ellen, vagy részvételükkel folytak a sport események. Az eddigi számháborúkhoz képest ez meg is látszott a játék képén, a mozgás gyorsaság és mennyiség csökkenésével. A kék csapat például Gábor és Miki ötletére azt a stratégiát választotta, hogy öt percet a saját zászlójának rejtekhelye mellett az árnyékban ücsörögött, míg a másik két csapat harcolt egymás ellen, majd az egész csapat együtt odasétált az ellenfél területére, hogy így megszerezzék a zászlójukat. A stratégia részben bevált: a zászlót sikerült megszerezni, de közben a harmadik csapat az övéket lopta el.

A pingpong, röpi és foci tanár-diák meccsek kiemelkedő mozzanata a szurkolók lelkes bíztatása volt. A diákoknak remek lehetőséget biztosított minél hangosabb ordításra, amiben a felnőttek egyértelműen nem tudták felvenni a versenyt. A focimeccsek alatt Erik dobolása adta a szurkolás ritmusát, és fokozta hangerejét, de ez sem gátolta meg a felnőtt csapatot a győzelemben.

A kilencedikesek utolsó MaMuT táboruktól és az itteni tanároktól kedvesen búcsúztak három tálca saját készítésű muffinnal, ami a kollégiumi konyha felszereltsége mellett különösen nagy teljesítmény. A tűzgyújtási tilalom miatt az esti tábortűz sajátosan alakult: laptopokat ültünk körül, melyeken tábortüzes felvételek látszottak. Az éneklés 5 gitáral, dobbal, szájharmonikával, dorombbal és sok énekessel vidáman zajlott. Második vacsoraként pizzákat is lehetett enni, az 50 doboz pizzának a műanyag távtartóiból, (ami a pizza közepét távoltartja a doboztól) pedig remek építmények készültek.

A beszámolót Bóra Eszter, Likker Karonlina, Katona Dániel és Steller Gábor készítették.

Képek a táborról