A Gondolkodás Öröme Alapítvány

MaMuT 2018. Beszámoló a nyári táborról

Vasárnap délután fél négykor érkezett meg a diákok két busza Mátrafüredre. Gyors szobaelfoglalás után 4-kor volt a tábornyitó, amit társasjáték-tanítás követett. Mindenki választhatott egyet a több mint húszféle társas közül, melynek meghallgathatta a szabályait, majd ki is próbálhatta. Vacsora után kezdődött a számháború, ennek csak a sötétedés vetett véget. Néhány rövid társas után következett a takarodó.

A hétfő, mint a hét minden napja a táborban, kétszer másfél órás matematika foglalkozással kezdődött. A diákok megismerkedtek tanáraikkal és nekiláttak az izgalmas problémáknak, amivel a hét nagy részét tölteni fogják. Az első délután kettévált a tábor. Az egyik csapat a Sás-tóhoz kirándult, míg a “mindenre elszántak” a Kékest vették célba. A Kékesre tartó túra idén még a szokásosnál is nagyobb kihívásnak bizonyult, nemcsak a hőség miatt, hanem azért is, mert idén nagyon gyorsan haladtunk. Mindenki becsületesen helytállt, és bő két órával az indulás után már a csúcson készítettünk közös csoportképet. A gyerekek annyira elfáradtak, hogy néhányan közben azt állították, hogy már takarodó előtt le fognak feküdni (természetesen ez azért nem történt meg).

A másik csapat egy lazább túra után közös játékokkal töltötte az időt. Nagy sikert aratott a sakk-fogócska nevű játék, amit idén először próbáltunk ki. Mindenki kap egy kártyát, amit csak akkor mutatnak meg egymásnak, ha ketten megérintik egymást. Ilyenkor, ha különböző csapatban voltak, akkor a kártya a nagyobb bábuval “leüti” a kisebbet. A csavar a játékban, hogy a gyalog leüti a királyt, ezért mindenkinek érdemes figyelni a többiek mozgását, hátha abból ki tudják találni ki milyen bábu. “Nekem a sakk-fogócska tetszett a legjobban, mert izgalmas volt és nagyon sokféle stratégiát lehetett kitalálni” – mondta az egyik diák. Vacsora után egy jól bevált számháborúban vehettek részt azok, akiknek még maradt pár kilométer a lábukban. Illetve a jelentkezők magas száma miatt este elkezdődött a sakk és a tandem bajnokság is.

Kedd délután színes programokon vehettek részt a gyerekek. Gál Péter tartott előadást Igaz-e a matematika az ördöglakatok világában? címmel. Röviden mesélt a különböző ördöglakatok és logikai fejtörők érdekességeiről, nehézségeiről. Láttunk példát arra is, hogy a+b=a+c-vel, ahol a, b és c különböző térbeli alakzatok voltak. Ezt követően mindenki kipróbálhatta az elhozott játékokat, kérdezhetett velük kapcsolatban. A délután másik előadását Danka Miki tartotta, amelyben a kriptovalutákról, bitcoin-ról, ezek informatikai hátteréről és veszélyeiről is mesélt.
Ezzel párhuzamosan zajlott az amerikai egyetemisták által szervezett Rubik-Hexaflexa-Fejropi program az egyik emeleti teremben. Idén is volt szabadulószoba, ahol különböző rejtvények segítségével kellett minél több embert megmenteni a németek bombázásaitól.

Vacsora után a Momentán Társulat érkezett vendégségbe hozzánk, akik egy improvizációs játékokból álló estet tartottak nekünk. Itt alkalmunk nyílt egymás megismerésére különböző játékokon keresztül. Volt, hogy a párokban egymás szavaira asszociáltunk, azok léptek be a kör belsejébe, akikre egy-egy állítás igaz volt. Voltak csoportos feladatok is: a csapatonként közös dolgokat kellett keresnünk, érveltünk a másik csapat által legrosszabbnak minősített dolog fontossága mellett, illetve egy-egy megadott témába illően szinkronizáltuk a másik csapat beállított képeit is.

Szerdán újra matekfoglalkozásokkal kezdtük. Kétszer másfél óra, ahogy az eddigi napokon is volt. Az ebéd utáni program nagyrészt a sportversenyekből állt, a gyerekek sakkban, pingpongban, röplabdában és fociban mérték össze erejüket. Az elődöntőket és döntőket vacsora után játszották. Azoknak, akiknek másra fájt a foga, különböző alternatív programokat szerveztünk. A teljesség igénye nélkül néhány közülük: szabaduló-szoba, asszociációs gráf, beszélgetés Danka Mikivel, krimifejtés és egy matematikai játékos szoba az amerikai egyetemisták szervezésében. Este, mint minden este, barkochbatörténetekkel szórakoztattuk a gyerekeket.

A csütörtök a szokásos módon matek programokkal kezdődött, remélhetőleg mindenki felfrissülve, újult erővel indult neki a sportnapos szerda után. Délután kezdődött a a Sártúra. Erre az ifik és a tanárok több hónapja készültek, gyűjtötték az ötleteket. Idén is szép időnk volt és a Sártúrának sem a sár adta a nevét, hanem csak a Sár-hegy. Idén készült egy bónusz állomás is amerikai vendégeink jóvoltából, amely nagy sikert aratott a gyerekek körében.
A 2 és fél órás túrából visszaérkezve kezdődött a Fele sem igaz. Három vendég volt ismét, akik elképesztő történeteikkel igyekezték meggyőzni a közönséget, sokszor az igazság volt a leghihetetlenebb.

A napot egy hatalmas, egész táboros társasjátékkal zártuk. A tornateremben minden csapatnak volt egy betűs táblája, ahova dobókockákkal kellett céloznia. Az így eltalált betűkből pedig három kategóriában kellett a lehető leghosszabb szavakat összerakni: magyar településnevek, magyar női illetve férfi anyakönyveztethető utónevek. A hangulat fokozatosan emelkedett, egy-egy jó dobásnál fülsiketítő rivalgással ünnepeltek a csapatok.

A tábor utolsó napja remekül indult a délelőtti foglalkozások lezárásával. Volt, ahol játszottak, máshol megkoronázták az egész heti munkát egy-egy feladattal, ahol minden összeér, és volt, ahol a tanár mesélt az adott témakör izgalmas folytatásáról. Délután – az ebédet és némi pihenőt követően – a csoportok összejöttek még egyszer, hogy a tanáraikkal valamilyen laza matekos játékot játsszanak.

Ezt követték az összecsapások a tanárok és a diákok között – különféle csatatereken. Elsőként a diákok esélyt sem adva lemosták korosabb kihívóikat sakkban: az elsőtől az utolsó tábláig mindenhol magabiztosan nyertek a fiatalok. Valószínűleg ez volt az utóbbi évek legerősebb diákcsapata. Ennek megfelelően tandemsakkban is az ifjak győzedelmeskedtek, bár itt már szorosabb volt a küzdelem: a minden hájjal megkent tanárcsapatnak még az utolsó parti végéig volt esélye egy összesített döntetlenre.

Majd a nem szellemi sportágak gálamérkőzései következtek. Itt – verejtékes küzdelemben – szépíteni tudtak a felnőttek. Pingpongban végig a diákok vezettek, a végén azonban a tanárcsapat fordított. Fociban is nagyon szoros volt a küzdelem, az utolsó mérkőzés döntetlennel zárult. Röplabdában szintén vitézül küzdött mindenki, kortól és nemtől függetlenül.

Este – hagyományos módon – a tábor hivatalos lezárása, a különféle jutalmak kiosztása következett. Idén sem maradt fiatal legalább egy-két tábla csoki nélkül, a legjobb sártúra csapatoknak pedig (a szintén megszokott módon) még torta is jutott. Az esti ráadás pizzák ebben az évben is rohamtempóban tűntek el az éhes bendőkben.

Végül a tábortűz következett, ami ugyan a szárazság miatt csak virtuális volt, viszont a társaság annál lelkesebb énekléssel ellensúlyozta ezt a kis hiányosságot. A kedvenc dalok mellett az amerikai vendégek is tanítottak egy éneket. Itt, a tűz körül vettek búcsút a tábortól a kiöregedő kilencedikesek is. Többen szívhez szólóan, szép emlékeiket felidézve köszönték meg az itt eltöltött éveket. Aztán közösen az “Azért vannak a jó barátok”-at énekelték el a tábornak. A búcsút az általuk sütött remek macaron tette édesebbé. Az órákig tartó éneklés lezárultával a tábor álmosabbik része aludni tért. A többieknek viszont csak ekkor kezdődött az éjszakába nyúló – némelyeknek reggelig tartó – játék és beszélgetés, ezzel is megnyújtva a MaMuT utolsó óráit.

A tábortűz után a kisebbek elmentek lefeküdni, míg a nagyobbak még kiélvezték a tábor utolsó óráit. A kilencedikesek a csillagos ég alatt beszélgették át utolsó mamutos éjszakájukat, míg a nyolcadikosok és néhány hetedikes a termekben maradtak társasozni. A reggeli ébresztő után már csak a pakolásra volt idő, hogy mindenki elérje a 10-kor induló buszt.

További képek